1993-ban alakultak, Helsinkiben. Kezdetben a banda négy tagból állt: Eicca Toppinen, Antero Mannien, Max Lilja és Paavo Lötjenen. Eiccának, aki mindig is a banda vezéregyéniségének számított az az ötlete támadt, hogy játszanak metált, csellón. A komolyzenei neveltetésben részesült ifjak elösször klubbokban játszottak Metallica feldolgozásokat. 1996-ban kiadhatták első albumukat, melyet "Plays Metallica By Four Cellos" névre kereszteltek. A cím alapján, nyilvánvaló volt, hogy Metallica klasszikusokat játszottak csellókon. Az ötlet elképesztő volt, mégis sok kritika érte őket. 1998-ban kiadták második albumukat "Inquisition Symphony" címmel. Az albumon Metallica számok mellet most nem csak Faith No More és Sepeltura feldolgozások, de Eicca saját szerzeményei is feltűntek. A harmadik albumra Anterot, a bandából való távozása után leváltotta a fiatal tehetség, Perttu Kivilaakso. Az ötlet, hogy belépjen a bandába korábban is felmerült, de Eicca úgy döntött, hogy nem rontja el a fiú klasszikus zenei karrierjét, viszont, hogy Antero kilépett mindenképpen szükségessé vált a bandában. A harmadik albumon, mely a "Cult" nevet kapta, már tíz Eicca mű szerepelt, valamint három feldolgozás; két Metallica szám és egy klasszikus mű, a Hall of the Mountain King. A várt negyedik album előtti időben eléggé felgyorsultak az események. Max Lilja 2002-ben elhagyta az Apocalypticát és átigazolt egy Hevein nevű, szintén finn bandába. Ezen kívül a Cult két számához elkészült egy énekes verzió is. Az egyik a Path volt, melyben Sandra Nasic, a Guano Apes énekesnője énekelt és hatalmas siker volt, a másik a Hope című szám, amit Matthias Sayer énekelt fel. A negyedik, Reflections című album egészen más volt. 2003-ban jelent meg és egy feldolgozás dal sem volt, és három számot Perttu írt, valamint már dobokat is használtak. Az albumon Dave Lombardo dobolt, a Slayer egykori (és egyesek szerint a világ legjobb) dobosa. Az albumról a Faraway c. szerzeményre énekelt Linda Sunblad, valamint később földolgozták a Ramstein Seemann címü száját, melyben Nina Hagen is segédkezett. 2004 végén kiadták az ötödik album előfutárát, a Bittersweet című maxit, melyben Ville Vallo, a H.I.M. és Lauri Ylönen, a The Rasmus énekese is feltűntek. A szám akkora siker lett, hogy ez lett a betétdala a "The Settlers: Heritage Of The Kings" című számítógépes játéknak. Az album 2005-ben jött ki melyen ezen a számon kívül Lauri énekelte a Life Burns címü számot és a Quutamo-hoz is készült három különböző nyelvű változat, valamint Dave Lombardo is ismét besegített egy számba, de az album többi számán állandó dobosuk, Mikko Siren(aki közben a banda hivatalos tagja lett) dobolt. Perttu szerzeményei ezen az albumon is feltűntek. A korongot szimplán csak "Apocalypticának" nevezték el. Hogy miért? Eicca: "A rock zenekarok általában az első albumukat nevezik el magukról, de úgy gondolom, hogy ez egy új kezdet számunkra. Öt album, és kétszáz koncert után már elmondhatjuk magunkról, hogy igazi rockzenekar vagyunk." a banda most is turnézik, habár a rossz nyelvek terjeszteni kezdték, hogy feloszlanak. Az Apocalyptica 2006-ban kiadott egy CD -t mely tíz év legjobb számait, tartalmazza vaalmint egy DVD-t a 2005-ös év utolsó koncertjéről


Akikkel eddig dolgoztak:
Sandra Nasic, a Guano Apes-ből - Path vol II
Matthias Sayer, a Farmer Boysból - Hope vol II
Linda Sundblad - Farawayvol II
Nina Hagen - Seemann (Rammstein feldolgozás)
Lauri Ylönen, a Rasmusból - Life Burns! Bittersweet
Ville Valo, a HIM-ből - Bittersweet
Manu - Quutamo francia nyelven (En Vie)
Marta Jandová - Quutami angol illetve német nyelven (How Far, Wie Weit)
Matt Tuck, a Bullet for My Valentine-ből - Repressed
Max Cavalera, Soulfly (ex-Sepeltura) - Repressed

Jelenlegi tagok:
Eicca Toppinen - cselló
Perttu Kivilaakso - cselló
Paavo Lötjenen - cselló
Miko Sirén - dob

Ex-tagok:
Max Lilja
Antero Manninen