"Gótikus" Metalt művelő brooklyni banda, a "lovemetal" úttörői. Bár dalaik szenvedélytől fűtöttek, és van pár slágerük (My girlfriends...,Christian Woman) is, mégis nagyon sötét, mély zenét játszanak. Külön érdekesség a "Playgirl sztár" kétméteres énekes Peter Steele.

Nos, a TON azafajta zenekar, akik sosem a mennyiségre, hanem inkább a minőségre helyezik a hangsúlyt.Amikor új lemezzel állnak elő, akkor a dalok hosszúságán kívül szinte mindig igényes számokat találhatunk az anyagon.A Black Sabbath hatása legalább annyira megfigyelhető, mint a Beatles-é...
A 2003-as Life Is Killing Me egyértelműen összefoglalja az eddigi munkákat, azt a borongós hangulatot, amit az October Rust óta megfigyelhetünk az albumokon.

Peter a Carnivore zenekarban kezdte pályafutását, de azt két lemez után kénytelen volt feloszlatni, mert be kellett látnia, hogy az együttes nem lesz túl hosszú életű ezzel a tudással...
Ekkor jött az ötlet, hogy egy második zenekart is alapít Kenny Hickey-vel, és Sal Abruscato-val. A saját vércsoportjáról elnevezett banda 1990-ben egyből stúdióba is vonult. Kezdetben feldolgozásokat és saját nótákat vegyesen játszottak, de a debütalbumra végül nyolc önmaguk által készített szám került fel: a Slow, Deep, and Hard 1991 végén jelent meg. Műfaja kőkemény thrash - metal . A frontember(Peter) nem vitte túlzásba a csiszolást a dalokon.Ez érthető is, hiszen nem csúcsslágereket akart szerezni, hanem egy olyan lemezt kovácsolni, amiben benne van az összes akkori dühe (Mivel Steele akkori ex-kedvese csúnyán megcsalta a 2 méteres úriembert.) . A kezdő számot ( Unsuccessfully Coping With The Natural Beauty Of Infidelity) pedig egyes vélemények szerint Peter direkt úgymond "rosszul írta meg"..
Ezt követően csatlakozott az alakulathoz Josh Silver, a billentyűs(aki később nagyon súlyos gótikus dallamokat vitt a dalokba).

A zenekar következő kiadványa egy koncertalbum, a The Origin Of The Feces volt. Ez is hasonló lemez, mint elődje, de természetesen azért koncerten más volt a hangulat. Kiemelkedő Jimi Hendrix Hey Joe című dalának feldolgozása, ami sokak véleménye szerint remekül sikerült (más kérdés persze, hogy Hendrix szólóit elég nehéz leutánozni).

Ezt követően jött a komolyodás, a váltás, ha úgy tetszik. 1993-ban Peter már igen mélyenszántó szövegeket, dallamokat szerkesztett. Így a harmadik már olyan igazi gótikus rock lemeznek sikerült, ami több helyen (érthető módon) igen felkapott lett. Az albumról több dal (Black no.1, Christian Woman, Bloody Kisses) nagyon jó kritikát kapott, ráadásul az első kettőhöz videoklip is készült.

A három lemez után 1994-ben "pihenőt " tartott a négy brooklyni, és a dobostól, Sal-tól is megváltak, de nem kellett sok időt pazarolniuk Abruscato hült helyének betöltésével, mert 1995-ben már Johnny Kelly-vel kezdték el rögzíteni pályafutásuk talán legjobb lemezét, az October Rust-ot, ami 1996-ban került piacra. Az album igazi mestermű: Peter hangja csodálatos, a dalok és a köret is fantasztikus, bár nem nagy zenei tehetséggel rendelkeznek. Nem is ez a lényeg, meg nem is az, hogy tulajdonképpen a metal-bandákhoz képest ez egy kicsit slágeres-, kicsit old-school-, kicsit lágy/dallamos alkotás, hanem az, hogy egyedi.

Az első felvonás egy 38 másodperces búgás, aztán jön a tagok bemutatása, tehát igazából a harmadik "track"-nél kezdődik el az album, méghozzá a Love You To Death-el, ami egyértelműen megadja a lemez alaphangulatát. Majd sorra következnek a jobbnál-jobb számok (Be my druidess, Green Man, Red Water), aztán a következő sláger, a My girlfriend's Girlfriend. Ez is egyedi.Bár könnyűnek tűnik, mégsem tud egy együttes se ilyen zenét alkotni.

Aztán jön a többi, ami szintén remek hatást kelt, szintén jó a fülnek. Többek közt Neil Young hippi dalának feldolgozása, a Cinnamon Girl. A lemez a 12. számnál, a több, mint 10 perces Haunted-nél tulajdonképpen be is fejeződik, bár Peter még szóban kikéri a hallgató véleményét..:)

Az 1998-as DVD-t követő ötödik nagylemez, a World Coming Down már inkább volt gótikus-metál, mint elődje. Súlyos riffek, hosszabbnál hosszabb számok, és továbbra is mély énekhang, helyenként egy-két fekete vicc. A lemeznek szinte nincs is csúcspontja, mert mindenhol vannak nagyon jó, és kevésbé (nagyon) jó megoldások.

Ez után Peter végül úgy döntött, hogy összedob egy válogatást az eddigi öt lemezről. Ez meg is történt, de természetesen most sem "hétköznapiskodott" a 2 méteres óriás, hanem a más együtteseknél már jól megszokott "Best of", vagy "Greatest Hits" név helyett a "The Least Worst Of" nevet kapta a válogatás. Közel 79 perc hosszúra sikerült, 14 szám található rajta (amelyek közül 4 csak ezen a lemezen lelhető fel) de szinte az összes lerövidítve.

2003-ban, a hosszú stúdiómunkálatok, és koncertezések közepette készült el a "Life is killing me" című új anyag.. Ebben minden van: a kezdeti Type o-tól a World Coming Down-ig szinte mindenféle irányzatuk felfedezhető az albumon. Persze hoztak most is újabb vonásokat, de azért nem annyit, amennyit korábban.. de jó lett ez is, jó, és egyedi.

2006.márciusában egy DVD-vel tűntek fel ismét. Ezen a felvételen megtalálhatjuk az eddigi összes Type O klipet.
Négy év pihenő után, 2007.márciusában azonban kiadták a hetedik nagylemezt is (Dead Again).
Bár első hallásra úgy tűnik, mintha a Life Is Killing Me- nek a folytatása lenne, de ha jobban beleássuk magunkat a szövegbe, vmint a dalokba, illetve figyelembe vesszük azok hosszúságát, akkor feltűnik valami különös.Peter most először végre nem a szexet, szerelmet helyezte előtérbe, hanem a valódi gótmetál alapokat, és a súlyos elemeket, amik egyértelműen helyet adnak Peter üvöltözéseinek.Leginkább (helyenként) a Slow Deep and Hard c.első lemezhez lehetne hasonlítani.Persze sokkal kidolgozottabb, és jobb formában.A September sun c.negyedik szám az egyetlen, ami még idézi azt a bizonyos "October Rust"-os hangulatot