Ady Endre-Álmodom
2007.06.17. 22:43
"Álmodom néha
Szilaj, merész, fájó,
De mégis édes álmokat.."
ÁLMODOM...
Álmodom néha Szilaj, merész, fájó, De mégis édes álmokat. Vihar tör rám Rémes, talán a mindenséget Fenyegeto vad erovel S én e viharral Egyedül, mint egy megkövült szobor, Szembeállok!...
Álmodom néha, Hogy minden teremtett Éltemre tör, haragos átkot Ordít reám S én mosolyogva, Kimondhatatlan büszkeséggel Várom a harcot, Melyet egy világ, Egy egész világ Esküdt ellenem S melyet úgy fogadok, Mint egy aljas lelku koronás fo Az udvaroncok porba hulló, Gyalázatos hizelgéseit!...
...S álmodom néha A legmerészebb, legszebb álmot, Dalaim egy világ fülébe zengnek S hangoztatják a megváltásnak Szent, égi szózatát Egy megtévedt nagy világ elott. Hangjára hangos, bús zuhanással Omlik a porba hazug bálványok Százezere S avult, buta korlátok, Melyek elzárták a világot Egy világtól, Recsegve dolnek össze. S én, míg a pusztulás közt Jós szemekkel látom, Mint áll elo egy jobb, Tisztább világnak Zöld hajtása a romok közül, Szívem megnyíl S fenséges érzés hatja át dalom, Melynek refrainje Messze, messze száll S mint a megváltásnak Új evangéliuma Áthatja a világot E szózat: Diadal! Diadal!...
...S álmaimból Otromba zaj riaszt fel. Köröttem régi minden s undorit. A megváltásról, a diadalról Lázas álomban álmodtam csupán... Szívem teli ugyan, De mi belole felsír, felszakad, Nem egy világot Ujjáteremto diadal-ének, Hanem a lebilincselt ero Tehetetlen, bús zokogása..
|