Babits Mihály:Cigány a siralomházban
2007.06.17. 22:42
"Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt,
ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas
fényes, páncélos, ízelt bogarat..."
Cigány a siralomházban
Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt, ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas fényes, páncélos, ízelt bogarat.
Úgy született késôbb az ajkamon, mint a trombitahang, mint a trombitahang katonák szomjas, cserepes ajkain.
De ma már oly halkan, elfolyva, remegve jön mint beesett szemek gödreiben remegve fölcsillan a könny.
Nem magamért sírok én: testvérem van millió és a legtöbb oly szegény, oly szegény, még álmából sem ismeri ami jó.
Kalibát ácsolna magának az erdôn: de tilos a fa és örül ha egy nagy skatulyás házban jut neki egy városi zord kis skatulya.
És örül hogy -- ha nem bírja már s minden összetört -- átléphet az udvari erkély rácsán s magához rántja jó anyja, a föld.
Szomorú világ ez! s a vers oly riadva muzsikál mint cigány a siralomházban. Hess, hess, ti sok verdesô, zümmögô, fényes bogár!
Ha holtakat nem ébreszt: mit ér a trombitaszó? Csak a könny, csak a könny, csak a könny hull s nem kérdi, mire jó?
(1926. márc.)
|